Az urnesi dongatemplom Norvégia legrégebbi fatemploma. Eredete a 11. század közepéig nyúlik vissza, a mai épület az 1130-as évek körül épült.  A tradicionális skandináv faépítészet kiemelkedő példája. Egyesíti a kelta vonásokat, a viking építészet hagyományait és a román térelrendezést. 1979 óta a Világörökség része.

Az urnesi dongatemplom, Norvégia igazolhatóan legrégebbi temploma a viking kor végére datálható. A Sognefjord északi partján egy völgyben álló, a kelta, viking és román kori művészet hagyományait egyesítő templomot a 12. és a 13. században építették. A dongatemplomok kizárólag fából épültek, vázukat hajóárbocra emlékeztető póznák alkotják, tetejüket fazsindelyekkel borították. Norvégia területén mintegy harminc dongatemplom található, ezek közül az urnesi az egyik legszebb. Az épület külső részét 11. századi faragott fonásminták díszítik, amelyek egy korábbi, ugyanezen a helyen álló templomból származnak. Tetőszerkezete meredek, gúlaszerű, bejáratánál előcsarnokkal (narthex) rendelkezik. Belső tere a többi dongatemploméhoz hasonlóan egyszerű, előképe a norvég királyok nagycsarnoka lehetett. A félkör alakú boltívek alakján és az oszlopfők faragott domborművein a román kori építészet és szobrászat stílusjegyei figyelhetők meg. Az épület faragott díszítései mitikus lényeket, sárkányokat, egymásba fonódó állatokat, kígyószerű formákat ábrázolnak.

Története:  A templom minden valószínűség szerint magánkápolnának épült a gazdag és hatalmas Ornes család számára, akik vezető szerepet játszottak baglerek mellett a polgárháborúkban. A IV. Haakonal 1217-ben megkötött béke után a király bizalmi emberei voltak. A templom építői jól ismerték a nemzetközi építészeti trendeket, és ezeket alkalmazták kő helyett fa alapanyagra. Az urnesi templom díszítésének kivételes minősége és gazdagsága az építtetők hatalmát és gazdagságát tanúsítja. A templom díszítésének stílusa érdekes, és az 1050–1100 közötti időszakra jellemző. Ez arra utal, hogy a díszítőelemek nagy része egy korábbi templomból származik. A feltételezések szerint a korábbi templomot a 12. század közepe felé lebontották, és az anyagát felhasználták a ma is álló templom építéséhez. A templom alatti talaj vizsgálata azt mutatja, hogy biztosan állt ott korábban is épület, amelyet minden valószínűség szerint abban az időben építettek, amikor Norvégiába megérkezett a kereszténység.