Általános kiejtési szabályok

A bokmål és a nynorsk írott nyelvek, melyek kiejtése azonban nem rögzített. A kiejtés szabályait elsősorban az adott dialektus, és az általa megszabott nyelvtan határozza meg. Számos kiejtési szabály vonatkozik a norvég nyelvre, melyek regionális eltéréseket mutatnak. Általánosságban így csak nagyon kevés stabil kiejtési szabály adható meg, ezek közé tartozik például a "-t" elhagyása a határozott névelő esetén (det / -et), valamint a "-g" elhagyása az -ig végződésű szavaknál.

A magánhangzók kiejtése

Az ö-hang írásképe a norvégban Ø ø, az ä-hang írásképe Æ æ, az o-hang sokszor Å å formában jelenik meg, míg maga az o íráskép az u-hangot reprezentálja.

Példák: bo [buː] "lakni", dør [døːr] "ajtó", ærlig [æːrli] "őszinte".

A norvég u kiejtése legtöbbször [ʉ], azonban nazális kapcsolat előtt [u]. A hangsúlytalan e "schwa-hangként jelenik meg ([ə]), az y pedig az ü-hang egyik zárt változatát írja le ([y]).

A mássalhangzók kiejtése

A legtöbb norvég dialektus elöl képzi az r-hangot (pörgeti), néhányban azonban előfordul a hátul képzett r-hang is (hasonlóan a dánhoz, vagy a felnémethez). A dager kiejtése tehát [daːgər] (nem pedig [daːgɐ], mint az a németben lenne)

A norvég s mindig zöngétlen. A norvég v és hv kiejtése v (szemben a némettel és hollanddal)

Speciális hangkapcsolatokat képeznek az alábbiak:

• sj, skj, melyek kiejtése [ʃ], például nasjon [naʃuːn] (=nemzet)
• gj, hj, lj, melyek kiejtése [j]
• tj
• a kj kiejtése [ç], például: kjøre [çøːrə] (=vezetni)
• az rs kombináció egyes dialektusokban [ʃ]-ként fordul elő, például vær så god! [værsɔgu:], vagy [væʃɔgu:] (=tessék)

Magas magánhangzók előtt (i, y, ei, øy) az alábbi különleges szabályok érvényesek:

• az sk kiejtése [ʃ], például ski [ʃiː] (=sí)
• a g kiejtése j, például gi [jiː] (=adni)
• a k kiejtése [ç], például kirke [çɪrkə] (=templom)

A c, q, w, x, z betűk csak idegen szavakban fordulnak elő. A germán nyelvekben megszokott ck kombinációt a norvég kk-ként írja. A németben előfordulő z (például Zentrum) helyét az s veszi át, például sentrum / senter, vagy sukker (=cukor).