Trøndelag egyike Norvégia öt földrajzi régiójának. Nagyjából az ország közepén helyezkedik el.

Két megye (norvégul fylke) tartozik hozzá: Nord-Trøndelag (Észak-Trøndelag) és Sør-Trøndelag (Dél-Trøndelag).

Neve szóösszetétel a trønder törzsnévből és a "törvény" jelentésű lag utótagból, a szóösszetétel jelentése: a trønderek törvénye alá eső föld. A trøndelagiakat ma is nevezik trøndereknek.

A Trøndelagot ismerik Midt-Norge ("Közép-Norvégia") neveken is, ez utóbbi nevek használata esetében azonban a régióhoz általában hozzáértik az egyébként a délnyugatra fekvő Vestlandet földrajzi régióhoz tartozó Møre og Romsdal megyét is.

A Trøndelag legnagyobb városa Norvégia első fővárosa, Trondheim (Sør-Trøndelagban).

A Trøndelagban beszélt norvég nyelvjárásra jellemző, hogy elhagyják a szóvégi magánhangzók jórészét (apokopé).

Nord-Trøndelag megye

Nord-Trøndelag egyike Norvégia 19 megyéjének az ország középső részén, Trøndelag (földrajzi régióban.

Közigazgatási központja a 20 672 lakosú (2008) Steinkjer. Leggyorsabban növekvő községe Stjørdal.

Norvégia hatodik legnagyobb megyéje, területe 22 412 km² (csaknem háromszorosa a legnagyobb magyar megye, Bács-Kiskun területének).

Lakossága alapján csak a 16. a norvég megyék sorában: 2007-ben 129 856 lakosa volt (valamivel több, mint a legkevésbé népes magyar megye, Nógrád lakossága).

A megye hagyományos régiói, délről északra haladva: Stjørdalen, Innherred és Namdalen.

A Nord-Trøndelag nevet 1919-ben kapta, jelentése „Trøndelag északi része”. 1919-ig neve Nordre Trondhjems amt volt.

Földrajza: Északi szomszédja Nordland megye, délen Sør-Trøndelag keletről Svédország határolja, nyugatról pedig a Norvég-tenger.

Legnagyobb tava a Snåsavatnet. Legnagyobb folyója a Namsen, Európa egyik lazacban leginkább bővelkedő folyóvize. Híres lazacos folyói a Verdalselva és a Stjørdalselva is. A nord-trøndelagi Salsvatnet 482 méteres legnagyobb vízmélységével Európa második legmélyebb tava. A megye harmadik ismert tava a Byavatnet.

A megyében több nemzeti park van, mint a Blåfjella-Skjækerfjella Nemzeti Park (Norvégiában az egyik legnagyobb), a Børgefjell Nemzeti Park egy része, a Lierne Nemzeti Park és a Skarvan og Roltdalen Nemzeti Park.

Nord-Trøndelag megye zászlaja:             Nord-Trøndelag megye címere: 

Sør-Trøndelag megye

Sør-Trøndelag egyike Norvégia 19 megyéjének,  Trøndelag földrajzi régióban, az ország középső részén. Keleti szomszédja Svédország, nyugaton az Atlanti-óceán, norvégiai szomszédai Nord-Trøndelag, Møre og Romsdal, Oppland és Hedmark megyék.

Közigazgatási központja Trondheim, ahol a megye lakosságának több, mint fele él.

Sør-Trøndelag népessége 282 993 fő (2007), ezzel a norvég megyék közt az ötödik legnagyobb. Területe 18 848 km², ezzel hetedik a rangsorban.

A megyét északi és déli részre osztja a Trondheim-fjord. Sør-Trøndelagban a norvég nyelv Trøndersk nyelvjárását beszélik.

A Sør-Trøndelag nevet 1919-ben alkották, jelentése: Dél-Trøndelag.  1919-ig a megye neve Søndre Trondhjems amt volt.

Sør-Trøndelag megye zászlaja:      Sør-Trøndelag megye címere: 

Nagyobb városok:

Trondheim

Trondheim Norvégia harmadik legnagyobb városa, Sør-Trøndelag megye székhelye. A 997-ben alapított város ma az oktatás, a technikai és gyógyászati kutatás központja, több mint 30 000 tanulóval.

Földrajza: A város a Nidelva-folyó torkolatánál, a Trondheim-fjord (Trondheimsfjorden) partján fekszik. A nyári napforduló idején a Nap 03:00 és 23:40 között látható az égen, és éjszaka is igen kevéssel ereszkedik a horizont alá, tehát május 20. és július 20. között nem beszélhetünk valódi éjszakai sötétségről. A téli napforduló idején a Nap csupán 10:00 és 14:30 között látható az égen, és ekkor is csak kevéssel emelkedik a horizont fölé. Trondheim község legmagasabb pontja az 565 m magas Storheia hegy.

Éghajlata: Trondheim éghajlata túlnyomórészt óceáni, de a környező hegyek takarják az erős partmenti szelektől. Az eddig mért legmagasabb hőmérséklet +35 °C (1901. július 22.), a leghidegebb érték -26,1 °C (1899-ben).

Turizmusa: Trondheim két legfontosabb idegenforgalmi látványossága a Nidarosi katedrális (Nidarosdom) és az érseki palota (Kongsgaarden). Ezek az épületek egymás mellett állnak az óváros közepén. Az 1070-ben elkezdett hatalmas katedrális Norvégia legjelentősebb gótikus épülete és Észak-Európa legjelentősebb zarándokhelye volt a középkorban. Zarándokutak vezettek ide Dél-Norvégiából, Oslóból és a közeli svéd régiókból is. A középkorban, majd Norvégia függetlenségének 1905-ös visszaállítása óta ismét a Nidarosi katedrális lett a norvég királyok koronázó temploma.

Történelme: A régióban már több ezer éve élnek emberek. Az ősi időkben a norvég királyokat a Trondheimben tartott népgyűlés (Øretinget) választotta meg. A Nidelva folyó torkolatánál tartott gyűlésen minden szabad férfi részt vehetett. I. (Széphajú) Haraldot (860 k. – 930 k.) és fiát, I. (Jóságos) Haakont is itt választották meg. Olaf Tryggvason király 997-ben Kaupangennek nevezte el („piachely”, vagy „kereskedelmi hely”). Hamarosan azonban Nidarosnak kezdték hívni. Eleinte csak királyi székhely volt, később Norvégia fővárosa, egészen 1217-ig.  Trondheim 1152-től volt székhelye a norvég (katolikus) érsekségnek. 1537-ben a lutheránus vallás terjedése következtében az utolsó érseknek el kellett menekülnie a városból.

A város több nagy tűzvészt is átélt. Mivel főként fából építkeztek, a tüzek súlyos károkat okoztak. Jelentősebb tűzvészek: 1598, 1651, 1681, 1708, 1717 (kétszer is), 1742, 1788, 1841 és 1842. Emellett számos kisebb tűzvész is sújtotta a várost. Az 1651-es tűzvész során a város határain belül az épületek 90%-a megsemmisült. Az 1681-es tűzvészt a város majdnem teljes átépítése követte, Johan Caspar von Cicignon (luxemburgi származású katonatiszt) irányítása mellett. Széles sugárutak épültek, mint például a Munkegaten, a telekhatárokat figyelmen kívül hagyva, a tűzesetek megállításának céljából.

A második világháború alatt az ország területe német megszállás alá került 1940 áprilisától egészen a háború végéig, 1945 májusáig. A németek a várost Drontheimnek nevezték, kikötőjét tengeralattjáró-támaszpontnak használták, és tervbe vették egy 250 000 fős új városrész (Neu-Drontheim) építését a várostól 15 km távolságban délkeletre.

Steinkjer

Steinkjer város és község a Norvégia középső részén fekvő Trøndelag földrajzi régióban, a Trondheim-fjord északi ágánál (Beitstad-fjord). Nord-Trøndelag megye közigazgatási székhelye. Norvégia földrajzi középpontja Steinkjer község területén van.

Földrajza:  Steinkjer nyugati szomszédja Verran község. Keleti irányban 60 kilométerre Svédország területei fekszenek. Északi szomszédai Snåsa és Namdalseid községek, a déliek Inderøy és Verdal.  Bár az tengerparttól 60 kilométerre fekszik, Steinkjernek mégis van tengeri összeköttetése a Skarnsundet szoroson keresztül. A környék dombos, hullámos, sűrű fenyőerdőkkel és megművelt területekkel.

Történelme: Steinkjer környékét a kőkor óta lakják, erről tanúskodik a csaknem életnagyságú rénszarvast és medvét ábrázoló bølareineni sziklafaragás. A kora vikingkorban Steinkjer régiója az egyik legerősebb hatalmi központ volt. A kereszténység érkezése előtt az egyik legismertebb óészaki vallásos központ Mære volt, ahol áldozatokat mutattak be és ünnepeket tartottak.

Steinkjer a modern történelem során két nagy katasztrófát is átvészelt. Az első 1900-ban történt, amikor hatalmas tűz tombolt az egész városban, amely végül csak a déli városrészeket pusztította el. A második szerencsétlenségre 1940. április 21-én került sor, amikor a Luftwaffe He 111-es gépei bombázták a várost. A légitámadás elpusztította Steinkjer jórészét, odaveszett az építészeti emlékek java is, köztük a Kereszt-templom. A város részben amerikai segítséggel a második világháború után gyorsan újjáépült. A mai Steinkjer épületeinek legnagyobb része az 1950-es és az 1960-as években készült és a modern funkcionalista építészet hatásait tükrözi, szemben a Trondheim vagy Ålesund képén maradandó nyomot hagyó art nouveau stílussal.