Észak-Norvégia (norvégul: Nord-Norge) egyike Norvégia földrajzi régióinak, az ország északi része.

Három megye tartozik hozzá, ezek Norvégia területének mintegy harmadát teszik ki: Nordland, Troms és Finnmark.

Nagyobb városai délről északra haladva: Mosjøen, Mo i Rana, Bodø, Narvik, Harstad, Tromsø, Alta és Hammerfest.

Etnikailag vegyes terület, ahol nem csak norvégek élnek, hanem a bennszülött számik, a kvenek néven ismert norvégiai finnek és orosz közösségek is. A terület legnagyobb részében domináns a norvég nyelv. A számik a belső területeken, illetve Finnmark fjordjai mellett élnek. A finn nyelvet csak Finnmark keleti részének néhány közössége beszéli.

Nordland megye

Nordland egyike Norvégia 19 megyéjének,  Észak-Norvégia régió (norvégul Nord-Norge vagy Nord-Noreg) legdélibb megyéje. Korábbi neve Nordlandene amt.

Északi szomszédja Troms, a déli Nord-Trøndelag, keleten a svéd Norrbotten megye, délkeleten a szintén svéd Västerbotten megye, nyugaton pedig a Norvég-tenger határolja.

A megye közigazgatási központja Bodø. 1995 óta Nordlandhoz tartozik a távoli, sarkvidéki vulkanikus sziget, Jan Mayen is.

A megye területén lévő hagyományos régiók: délen Helgeland (a sarkkörtől délre eső terület), középen Salten, délkeleten Ofoten, délnyugaton pedig a Vesterålen és Lofoten szigetcsoportja.

Nordland megye zászlaja:                  Nordland megye címere: 

Troms megye

Troms Norvégia egyik megyéje az ország északi részén, Észak-Norvégia földrajzi régióban. A megye régebbi neve Tromsø amt.

Északkeleten Finnmark megye, délnyugaton Nordland megye határolja, tőle délre a svéd Norrbotten megye terül el, délkeleten pedig rövid szakaszon határos Finnország Lappföld tartományával is. Nyugatra tőle az Norvég-tenger hullámzik.

Legnagyobb városa a megye középső északi részén elhelyezkedő, 63 596 lakosú (2004) Tromsø. Déli részének kereskedelmi központja Harstad. Fontos halászkikötő a kétemlített városon kívül Skjervøy is.

Nevét Tromsøya (óészaki Trums) szigetéről kapta. A név jelentése feledésbe merült.

Troms tengerpartja erősen tagolt. Nagy, hegyes szigetei jól védett parti hajózási útvonalakat alakítottak ki. Délről észak felé haladva a legnagyobb tromsi szigetek: Hinnøya északkeleti része (a déli rész már Nordlandhoz tartozik), Grytøy, Senja, Kvaløya, Ringvassøya, Reinøy, Vannøy és Arnøy. A szigetek közül néhány, mint Senja, sziklás külső parttal rendelkezik, tengerparti hegyormokkal, a belső felük azonban erdős dombokból, vízfolyásokból és megművelt területekből áll.

Számos fjord nyúlik be mélyen Troms szárazföldjébe. Délről kezdve a legnagyobbak: Vågsfjord, Andfjord (Nordlanddal közös), Malangen, Balsfjord, Ullsfjord, Lyngen és Kvænangen.

A megye belsejében a legnagyobb tó az Altevatnet.

Tromsban mindenfelé hegyeket, hegységeket látunk. A legnevezetesebb közülük a Lyngsalpene (Lyngeni Alpok), amely több kisebb gleccserrel rendelkezik és itt van a megye legmagasabb hegye, az 1833 méter magas Jiekkevarre is. Számos gleccser van Kvænangenben, köztük Øksfjordjøkelen, az utolsó gleccser a kontinentális Norvégiában, amely egyenesen a tengerbe bocsátott jéghegyeket

Troms legnagyobb folyója a Målselva. Legnagyobb (nem a legmagasabb) vízesése a 600 méter hosszú, 20 méter magas Målselvfossen.

Troms megye zászlaja:        Troms megye címere: 

Finnmark megye

Finnmark (számiul Finnmárkku; finnül: Ruija) megye  Norvégiában, az északi Észak-Norvégia három megyéje közül a legészakibb fekvésű. Korábbi neve Vardøhus amt.

Délnyugati szomszédja Troms megye, déli Finnország Lappföld tartománya és keletre helyezkedik el tőle az oroszországi Murmanszk kerület. A megyétől északnyugatra az atlanti-óceáni Norvég-tenger, északra és északkeletre a Barents-tenger hullámzik.

Finnmark része a négy országra kiterjedő Lappföldnek. Norvégia legnagyobb és legritkábban lakott megyéje.

Finnmark Norvégia legészakibb és legkeletibb megyéje (a még északabbra fekvő Svalbard szigetcsoportot nem tekintik megyének). Egyben az ország legnagyobb megyéje is: területe nagyobb, mint egész Dánia. Lakossága azonban csak mintegy 73 000 fő, ez a legalacsonyabb az ország megyéi közül.

A megye partjait nagy fjordok szabdalják, amelyek szoros értelemben nem igaz fjordok, mert nem gleccserek alakították ki őket.

Finnmark északi partjain él Norvégia legnagyobb madárkolóniái közül több: a legnagyobbak a Hjelmsøystauran Måsøy községben és a Gjesværstappan Nordkapp községben.

Finnmark megye zászlaja:         Finnmark megye címere: 

Nagyobb városok:

Mosjøen

Mosjøen észak-norvégiai település, 13 500 lakosával Nordland megye nagy településeihez tartozik, Vefsn önkormányzat központja. A város két hegyvonulat közötti völgyben fekszik, a Vefsnfjords közvetlen közelében.

Gazdasága: Mosjøenben található az Alcoa egyik legnagyobb alumíniumgyára. Az üzem modern, zárt komplexuma azonban sem zajt, sem egyéb szennyeződést nem bocsát ki, nem zavarja a jelentős idegenforgalmat.

Turizmus: Itt található a Vefsn múzeum és a híres Sjøgata, a világ leghosszabb faházsora. A többségében 1866-ban épült több mint száz faépületből álló együttes Észak-Norvégia, a város és a környék egyik látványossága.

Közlekedés: A településen áthalad az E6-os út, de jól megközelíthető vonattal és repülővel is, hisz van saját repülőtere.

Moi i Rana

Mo i Rana város Norvégiában, közel az ország földrajzi középpontjához. Közigazgatásilag Nordland megyéhez tartozik, azon belül Rana község székhelye. „Az északi sarkkör városának” is nevezik, mivel a sarkkör (majdnem) áthalad Rana községen.

Éghajlata: Mo i Rana éghajlata szubarktikus, melyet hosszú, hideg tél, és a rövid, meleg nyár jellemez. A téli időjárás nagyon kiszámíthatatlan és változékony, hóviharok gyakran előfordulhatnak. Télen gyakran a sarki fény is elfordul. A nyár rövid, július és augusztus a legmelegebb hónap. A csapadék mértéke 1400 mm/év.

Közlekedése: A város repülőtere az autóval 20 perc alatt elérhető, 8 km-re nyugatra fekvő Røssvollban található, és rendszeres járatok kötik össze Trondheimmel és Bodøvel. Mo i Rana kikötőjében négy hatalmas rakpart található. A szigetekre tartó kompok a 60 percre található Stokkvågenből indulnak. A norvég vasút személy- és teherszállító vonatai északi és déli irányban is rendszeresen közlekednek. A várost érinti az E6-os és az E12-es európai út.

Bodø

Bodø város Norvégia Észak-Norvégia földrajzi régiójában. Közigazgatásilag Bodø község és Nordland megye székhelye.

Bodø az északi sarkkörnél valamivel északabbra található, az éjféli nap június 2-től július 10-éig tart.

A világon a legerősebb árapály Bodøtől 30 km-re keletre, a Saltstraumen nevű tengerszorosban található.

Éghajlata:  Bodø Norvégia egyik legszelesebb városa, mivel a félsziget, amin fekszik, a Norvég-tenger felől védtelen. A teljes hóborítottság télen ritkaságszámba megy, ami nem csak a szél, hanem inkább az északi szélességéhez képest enyhe tél következménye. A januári átlaghőmérséklet -2,2 °C, míg a júliusi 12,5 °C, az éves átlaghőmérséklet 4,5 °C, és az éves csapadékmennyiség átlagosan 1020 mm.

Turizmusa: Bodø leginkább a csodálatos táji környezetéről híres. Saltstraumen mellett a község számos más vad helyet is kínál a túrázóknak.

Közlekedése: Bodø a norvég vasúthálózat legészakibb pontja. Az északabbra fekvő városok, Fauske és Narvik már csak busszal közelíthetők meg szárazföldi tömegközlekedéssel. Bár Narvik rendelkezik vasúttal, az már Kiruna felé, a svéd vasúthálózatba csatlakozik. A vasút 1961-ben épült meg Bodøig. Bodø repülőtere 1962 óta üzemel két kilométerre a városon kívül. Bodø és a Lofoten szigetcsoport között rendszeres kompjárat közlekedik.

Történelme: Bodø 1816-ban nyert városi rangot, ma Nordland megye székhelye. A város nagy része megsemmisült egy német támadásban 1940. május 27-én. 6000 lakosából 3500 vesztette el otthonát a támadáskor. A súlyos lakáshiány miatt a svéd kormány segített 107 lakás megépítésében 1941 telén. Ezek a házak szorosan egymás mellé épültek a városon kívül. Ezt a Bodø szívében található területet neve mai napig is "svenskebyen", azaz a svéd város.

Narvik

Narvik város Norvégiában, Nordland megyében, az északi sarkkörön túl.

Földrajza: Narvik 200 km-rel az északi sarkkörön belül fekszik. A város nagy területen fekszik és több külváros (Bjerkvik a Herjangsfjordnál, Håkvik, Beisfjord és Skjomen) tartozik hozzá. A város keleti része Svédországgal határos, itt mindenhol magas hegyek emelkednek, melyek közül a Storsteinfjellet eléri az 1894 méteres magasságot. A vidék alacsonyan fekvő részei erdővel borítottak, azonban 500 méter felett az erdő fokozatosan eltűnik és a csúcsok közelében a hó a nyári időszakban is megmarad. Narvik környéke különösen alkalmas az alpesi síelésre, a havas lejtők némelyike majdnem a város központjáig nyúlik le.

Éghajlata:  A város éghajlata az északi fekvés ellenére meglepően enyhe, amit annak köszönhet, hogy az Atlanti-óceánt átszelő Golf-áramlat melegebb vizet szállít a vidékre. Ehhez hozzájárul még, hogy a város körülvevő magas hegyek megvédik az erős északi szelektől. Az éves középhőmérséklet 3,7 °C, januárban –4,4 °C, júliusban 13,4 °C. A viszonylag enyhe éghajlat lehetővé teszi a növénytermesztést és olyan fafajták ültetését is mint a kőris vagy a juhar. A fagypont alatti időszak november közepétől áprilisig tart. Ugyan előfordulnak enyhébb időszakok, de ritka a magasabb hőmérséklet. Az 5 °C feletti időszak májustól októberig tart. A nyári időszakban a 12 és 20 °C körüli hőmérséklet a jellemző. A rekordhőmérsékletek 31 C és –20 °C. A legcsapadékosabb hónap az október 110 mm-rel, a legszárazabb a május 40 mm-rel. A téli időszakhoz hozzátartozik, hogy november végétől január közepéig a nap a horizont alatt tartózkodik. Ez azt jelenti, hogy ilyenkor csak a déli órákban látható egy kékes fény.

Turizmusa: Narvik környéke számos szabadidős elfoglaltságot kínál. A környék a norvég alpesi sízés legismertebb paradicsoma. Kivilágított sípályái, sífelvonói vannak. A Fagernesfjelletre drótkötélpálya visz fel, nagyszerű kilátás nyílik innen a környező hegyekre. Nagyon népszerű sport a hegymászás is, a svéd határhoz közeli hegyek sok szálláslehetőséget is kínálnak. Kedvelt a búvárkodás is, a város kikötője előtt és a fjord környékén számos elsüllyedt hajó roncsa fekszik a tengerfenéken. Ugyancsak kedvelt a horgászat a fjord vizében és a környező tavakon. A környék folyóiban sok lazac található. A környék bővelkedik természeti szépségekben is.

Harstad

Harstad város Norvégia északi részén. Közigazgatásilag Troms megyéhez tartozik, azon belül Harstad község székhelye.

Földrajza: A város Norvégia legnagyobb szigetén, Hinnøyán fekszik. Nem messze tőle nyugatra található a Lofoten szigetcsoport, keletre Narvik, északra Tromsø és délre Bodø.

Történelme: A környék már a kőkorban is lakott volt. Harstad mint város a 19. században emelkedett ki, a szállítási útvonalak és a kikötők változásának következtében. 1904-ben kapott városi rangot.

Kultúrája: Június utolsó hetében Harstad Észak-Norvégia éves fesztiváljának ad otthont, ahol számos hivatásos és amatőr művész lép fel.

Tromsø

Tromsø Norvégia nyolcadik legnagyobb városa, Troms megye székhelye. Itt található a világ legészakibb egyeteme, sörfőzdéje, botanikus kertje és planetáriuma; a város a világ legészakabbi püspökségének (katolikus egyházkormányzati egység, a Tromsø-i Területi Prelatúra) is székhelye.

Földrajza: A város központja a Tromsøya nevű szigeten található, az északi sarkkörön túl 400 km távolságra. Az elővárosi területeihez tartozik Tromsdalen (a szárazföldi területen, Tromsøya szigetétől keletre), Tromsøya sziget maradék része, és a nagy kiterjedésű Kvaløya sziget keleti része, ami Tromsøya szigetétől nyugatra található. A Tromsø-híd és egy négysávos alagút köti össze Tromsøya szigetét a szárazfölddel, a nyugati oldalon pedig a Sandnessund-híd teremt kapcsolatot Kvaløya szigetével.

Éghajlata: A leghidegebb mért hőmérséklet -18.4 °C volt, a januári átlag csupán -4 °C. Ez az Észak-atlanti-áramlat melegítő hatásának köszönhető. A tenger közelsége csökkenti a hideget, Sommarøy, ami Kvaløya nyugati oldalán fekszik, januári középhőmérséklete -1.9 °C. A nyár viszont eléggé hűvös, a júliusi középhőmérséklet 12 °C.

Turizmusa:  Itt található a legnagyobb hagyományos faházegyüttes Trondheimtől északra. A Tromsøi katedrális az egyetlen fából épült Norvégiában, 1861-ben épült. Tromsø híres az éjszakai életéről, egyszerre 20 000 embernek nyújt lehetőséget, ami a város teljes népességének a harmadát jelenti.

Történelme: Tromsø környéke az utolsó jégkor óta lakott terület. A vaskorban a külső tengerparton már mind a norvégok, mind a számik (lappok) megtelepedtek. A község szárazföldi területein csak számik laktak. Az első temploma 1252-ben épült, és akkor ez volt a világ legészakibb temploma. Ekkoriban épültek a város földbástyái, melyek a karéliai és orosz portyázóktól védtek. Tromsø városi oklevelét 1794-ben adták ki, bár ekkoriban mindössze 80 lakosa lehetett. A 19. század folyamán megnőtt a város jelentősége, püspöki székhely lett, megalakult a tanárképző főiskola, a hajógyár és a sörfőzde is. A sarkvidéki vadászat növekedésével 1850-re Tromsø vált ennek központjává, elvéve Hammerfest korábbi szerepét. A város élénk kereskedelmet folytatott Arhangelszktől Bordeaux-ig. A 19. század végére Tromsø lett a sarkvidéki kereskedelem legnagyobb központja, és számos sarkvidéki felfedezőút is innen indult.

A II. világháború alatt rövid ideig a norvég kormány székhelyéül szolgált. A város a háborút sérülés nélkül megúszta, bár a Tirpitz német csatahajó Tromsøy szigeténél süllyedt el 1944. november 12-én, ahol közel 1000 német katona vesztette életét. A háború végén a városba több száz menekült érkezett Finnmark megyéből, amit a németek a Vörös Hadsereg offenzívájától való félelmükben kitelepítettek és leromboltak. A világháború után a város gyors növekedésnek indult, 1964-ben megnyílt a repülőtér, majd a Tromsøi Egyetem is. A népesség gyarapodása igen nagyarányú volt, némelyik évben az 1000 főt is meghaladta.

Hammerfest

Hammerfest város Norvégiában, Finnmark megyében. Hammerfest a világ legészakibb városának tartja magát, jóllehet erre a címre más városok is pályáznak: Honningsvåg (Norvégia), Barrow (Alaszka) és Longyearbyen (Svalbard). A kérdés az, hogy mit nevezünk városnak, mindenesetre Hammerfest biztosan a legészakibb 6000 főnél népesebb település; ezen kívül Észak-Norvégia legrégebbi városa. A város Kvaløya szigetén fekszik, amit a Kvalsund híd köt össze a szárazfölddel.

Turizmusa: Innen indul a Jeges-tengertől a Földközi-tengerig húzódó, tíz országot átszelő Struve földmérő vonal, amely 2005 óta a Világörökség része.

Történelme: A környéken számos kőkori temetkezési hely található. Hammerfest jelentős halász-vadász település volt, míg 1789-ben városi rangot kapott. 1890-ben tűzvész pusztította; a helyreállítást nemzetközi adakozás segítette. A legnagyobb adományozó II. Vilmos német császár volt, aki yachtjával korábban többször is hajózott erre. 1890-ben az első település lett Észak-Európában, ahol elektromos közvilágítás működött. 1944-1945-ben a megszálló német csapatok erőszakkal kiürítették a várost, majd visszavonuláskor kifosztották és felgyújtották.